4. havi oltás és babaúszás

Sziasztok :)

Megkaptam a 4. havi oltásomat, de már nagyon unom. Jó lenne, ha nem kapnék több szurit, mert nem jó érzés :( Már amikor az asztalra letesznek és jön a két fehérköpenyes néni, tudom, hogy fájni fog és sírok is egyből. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy beadják a szurikat sajnos. Nemsokára megint megyünk, nem akarooooook :(

Ami viszont nagyon jó volt, hogy múlt héten voltunk úszni anyuékkal :) A legtöbbet apával úsztam, mert anya állandóan fényképeket csinált :D Egyébként nem volt félelmetes meg ilyenek, apáék oda vissza cipeltek a vízben, fújkálták az arcomat, meg cikk-cakkban mentünk, meg lebegtem a vízen, meg anya hátán húzott a vízben :) Jajj és az volt a legjobb, amikor Apa felemelt a levegőbe, mert akkor fentről láttam mindenkit, hogy ki mit csinál :) Volt ott több anyuka és apuka, meg gyerekek, kicsik és nagyobbak is. A nagyok már nagyon élvezték :) Nekem a lábbal csapkodást kell megtanulnom, ehhez anyuék mindig azt mondják, hogy csapi-csapi :) ha ezt mondják, nekem csapkodnom kell :) Annyira élveztem, hogy az esti elalváskor félálomban még kacagtam is, azt mesélte anyu apunak :) Szeretik apuék, amikor kacagok, de azért nem adom magam olyan könnyen :P

Képzeljétek, voltak itt az unokatestvéremék, nagyon szeretem őket :) Olyan jó volt, hogy ennyien voltunk, mert mindig foglalkozott velem valaki :) Aztán vasárnap reggel nem akartam felébreszteni őket cserébe, így csak megfordultam a kiságyamban és a rácson keresztül nézelődtem és magyaráztam halkan, míg fel nem kelt mindenki :) olyan mosolygós családom van :D

Még mindig nem jöttem rá hogyan kell átfordulni hasról hátra, de igyekszem :) 

Az 5. havi oltás után jövök vissza hozzátok :) Addig kisérletezek anyával, hogy át tudom-e venni az irányítást itthon, ha kiabálok neki :D

3. havi oltások és az újabb attrakcióim :)

Sziasztok!

Rég jártam felétek, de a gépelőnőm (anyu) elfoglalt volt vagy fáradt :o) 

Kezdem nektek az oltással. Először kaptam a fehér ruhás nénitől egy kis édes folyadékot, ami nagyon fincsi volt (rota vírus elleni oltás - a szerk.), aztán turkált a számban valami lapos fémmel (megnézték van-e szájpenésze - a szerk.), ezekkel semmi bajom nem volt. Anyáék még mosolyogtak is, hogy milyen viccesen nézek ki széthúzott szájjal :o)) Aztán megint felém hajolt két néni. Meg anyu. Anyun láttam némi kétségbeesést, de nem értettem miért, én szeretem a sok kedves arcot körülöttem :o) Aztán éreztem valamit a combomban, nem volt jó érzés. Akkor kezdtem megérteni anyu érzéseit. A másik lábamban is éreztem ugyanezt és elkezdett mindkettő fájni. Ha fáj, akkor meg sírok, különben nem tudják, hogy fáj. Így nagyon hangosan elkezdtem tudtukra adni, hogy nagyon fáj :o( Anyu kezébe adtak, ő fogott egy kicsit, aztán apu átvett és az ablaknál nézelődtünk, mesélt nekem a kocsikról meg a fákról és gyorsan el is felejtettem, az oltásokat. :o) Nem is értem, hogy miért nem olyan édes folyadékban kell meginni mindegyiket. Nade túl vagyok rajta :o)

Bár most sok oltást kaptam, nem lázasodtam be, csak kicsit nyűgös voltam, ami másnapra el is múlt :o) Na meg pár éjjel felébredtem enni, amit már rég csináltam. De már az is elmúlt, ismét átalszom az éjszakákat :o)

Most nézzük milyen új dolgokat sikerült kitalálnom, amivel anyuékat szórakoztatom. Hozzáteszem, hogy elég nehéz egész nap szórakoztatni anyut. A folyamatos produkciók lefárasztanak, de aludni azért mégsem fogok napi 2-3x! :o)

 Szóval már nem csak nyúlok a tárgyakért, hanem meg is fogom őket. Pl vannak karikák, amiket megfogok és megpróbálok a számba tenni, de nagyon ritkán sikerül, mert a közepén nincs semmi. Aztán volt, hogy egyik kezemből át tudtam már tenni a másikba. Vagyis ezt úgy csináltam, hogy megfogtam az egyikkel, aztán a másikkal is, de hiába próbáltam szétszedni, nem jött, így az egyik kezemmel el is engedtem, és anyu örvendezett, hogy milyen ügyes vagyok :o) Már egész sokáig tudom tartani magam kitolva hason, és egész jól látom már a lakásban a tárgyakat. Így újra fel tudom fedezni az egész lakást. Néha csak úgy forgatom a fejem, hogy mi micsoda :o) Az a jó ebben., hogy pl amikor apu hazajön, akkor már az előszobáig ellátok és nagy mosollyal örülök, hogy végre hazajött :o) Azt is szeretem, amikor napközben apu abból a piros téglalapból (a telefonom - anyu) beszél hozzánk. :o) Jah és ami tetszik anyuéknak, hogy fel tudom húzni magam ülésbe, amikor anyu ölében ülök hátradőlve, és hangosan nevetgélek, ha a tv-ben ember van a képernyőn :o) mondjuk anyuék nem engedik, hogy nézzem, de a főzős műsorban sokszor van olyan, hogy csak 1-2 arc van a képen és az nagyon tetszik :D

A hasról hátra fordulás kicsit nehezebb, mint gondoltam, így még ki kell tervelnem, hogy hogyan tudom megvalósítani. Ha sikerül, arról mindenképp írok nektek :o) Esetleg ha valakinek van valami ötlete, akkor írja meg nyugodtan, kipróbálom azt is :o).

Képzeljétek, az unokatesóim és a nagynénéim jövő hétvégén meglátogatnak engem. Már várom, mert szeretem, ha sokan vannak körülöttem :o) Majd jövök mesélek, hogy milyen volt :o)

Addig is egyetek és aludjatok jókat, mint én :o)

A két hónapos oltás és ami azután jött :)

Sziasztok :)

Most már tudom mi az az oltás.. meg mi az a láz.. vagyis anya azt mondta, hogy az csak hőemelkedés volt, de olyan álmos voltam tőle, hogy nem volt kedvem semmihez. Az egész ott kezdődött, hogy elmentünk a fehér köpenyes nénihez. Egész addig jó volt minden. Anyu leöltöztetett, még ezzel sem volt gond. Aztán felém hajolt két néni is, egyik fogta a hideg kezével a lábaimat, a másik meg nagyon gonosz volt, mert olyat csinált, amitől mind a két lábacskámban fájdalmat éreztem. Anyu ezt hívta úgy, hogy szurit kaptam. Mi tagadás, kitettem magamért, mert kb 10 percig torkom szakadtából kiabáltam. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen rossz :'( amikor anyuék erről beszélgettek, nem tűnt olyan rémesnek.. 

A következő napokban nyűgös voltam, inkább aludtam vagy sírtam, mert olyan furcsán éreztem magam. Ennek tetejében anyu még az oltás napján bedugott valamit a fenekembe és megállapította, hogy hőemelkedésem van. Na ezt követően még bedugott valamit, amit bent kellett tartanom (köszi anyu...), hogy a hőm visszamenjen. 

Egyébként ez az oltás teljesen összezavart. Felborult a rend, hogy 3 óránként vagyok éhes, most össze-vissza jött az éhség. Meg semmi kedvem nem volt játszani, mert sehogy sem volt jó. Inkább anyu vagy apu ölében akartam lenni. Szerencsére rájöttek, hogy ez minden vágyam. Bár nem volt más választásuk, mert egyéb esetben sírtam :D

Hogy minden felboruljon, elkaptam egy vírust vagy mit. Ez azzal a kellemetlen tünettel jelentkezett, hogy be voltam rekedve. Mondjuk anyuék egy picit mintha örültek volna neki, mert ígty halkabban tudtam csak kiabálni :D Na erre a vírusra kaptam áttetsző folyadékokat. Anyu elmagyarázta, hogy az egyik valami kálcium, a másik meg c vitamin, de nem tudom mik ezek. Az biztos, hogy a cét minden alkalommal kiköpöm, mert nagyon rossz íze van. :D Pedig anyuék próbálnak cselezni, hol lassan adják, hol gyorsan, hol evés előtt, hol utána, de nem járnak túl az eszemen :D Mindenesetre a hangom már visszatért és játszani is van kedvem :o)

Képzeljétek, a minap elaludtam a babakocsiban háton fekve. Anyuék azóta is annak szurkolnak, hogy sikerüljön, de én már csak azért sem :) Hason sokkal jobb, mert akkor nem kalimpál a kezem az akaratom ellenére, ami felébreszt és tudok aludni nyugodtan :o)

Jajj a héten a kezemet mintha láttam volna és nagyon koncentrálok azóta is, hogy az elém belógatott tárgyakat elérjem. Anyuék folyton nevetnek rajtam, mert állítólag vicces a fejem ilyenkor :D Na meg már fel tudok támaszkodni hason fekve a két kezemre. Egyébként nem sok választásom van, mert anyuék pl reggelente állnak az ágyam felett és addig nem vesznek fel, míg nem produkálom magam egy kicsit. Szóval most azzal ámítom őket, hogy felemelem a fejem és kitolom magam. Nem könnyű feladat, nyögdécselek is közben, amit anyuék rendkívül aranyosnak ítélnek meg, szerintem meg rém fárasztó mozdulat és a nagy erőlködésben pukizni is szoktam. Na ekkor anyuék nevetésben törnek ki :D Jó, hogy ilyen könnyű megnevettetni őket :D

Azt gondoltam ki, hogy a következő produkció a hasról hátra való átfordulás lesz, de azt még ki kell találnom, hogy hogyan kell megcsinálni, mert arra még nem jöttem rá :oP Addig azzal okozok örömet anyuéknak, hogy kihagyom a hajnal 1-2 órási evést és így este 10től hajnal 4-5ig alhatnak :o)

Na megyek alszok, ma is nagyon sokat koncentráltam és nagyon álmos vagyok. Ha sikerül új produkciót összehoznom, mindenképp jövök és elmesélem :o)

Túl a második hónapon

Sziasztok! :)

Most épp alszok, de anyunak elmondtam, hogy addig míg nem kelek fel, mi mindent írjon le Nektek :)

Először is ahogy a cím is mutatja, elmúltam 2 hónapos, igazán nagy lány lettem :) Sok minden történt velem, de ami a legfontosabb, hogy anyáék rájöttek mikor vagyok éhes, na meg hogy anya tejcsije már nem elég nekem. Így hál'Istennek kapok tápszert is, ami ugyan nem olyan fincsi, mint az anyu tejcsije, de jókat alszok tőle :) Két naponta szoktam teletenni a pelust, aminek szemmel láthatóan szaga is van, mert apu olyankor mindig átpasszol anyunak és nem is jön be a pelenkázás idejére :D Anyu viszont nagyon jó fej, mert mindig énekel nekem, és azt nagyon szeretem :)

Képzeljétek, voltunk egy fehér köpenyes bácsinál, aki a fejem búbját összekente valami hideg cuccal, na meg az oldalamat, a pocakomat, meg a csípőmet is, valami botot tologatott rajtam és azt mondta minden rendben van. (koponya, hasi és csípő ultrahang--a szerk.) Mivel hideg volt az az izé, meg egyébként is pont felébresztettek, az egészet végig sírtam, pedig anyu szegény nagyon odatette magát, hogy abbahagyjam. De én úgy voltam vele, hogy majd csak akkor, ha az a fehér köpenyes is abbahagyja amit csinál. Igaz utána is sírtam még, mert akkor meg éhes lettem, csak anyuék a kocsival hazafelé nem tudtak megállni, hogy megetessenek a nagy forgalomban. De gyorsan hazaértünk és degeszre ettem magam :P

Amúgy minden rendben velem, anyuék végre arra is rájöttek, hogy hogyan lehet elaltatni, így már egész jókat tudok aludni akár napközben is. Egyébként az éjszakákat már egy jó ideje alvással töltöm, mindössze éjjel 1-2 óra körül, meg hajnal 5-6 körül kelek fel enni, aztán vissza is alszom. Minek fent lenni, amikor sötét van, nem? :) Jah és büszkén mesélem Nektek, hogy már egy hete csak a kiságyamban alszom, nem anyu mellett vagy a mózes kosárban :) Sokkal kényelmesebb, több a helyem és ha felébredek, akkor ott lógnak felettem a kis állatkák, kacsa, kutya, boci, béka :) Tök jó, hogy anyu mindegyikről tud énekelni, így ha megunom a bámészkodást, akkor még vagy 15 percig elszórakoztatom magam anyával :)

A héten megismerkedtem a dédszüleimmel, akik nagyon kedvesek, főznek egy csomót anyunak, én meg sokat nézem, hogy hogyan kell főzni. Az a legjobb, hogy amikor rájuk mosolygok, akkor olyan boldogok, hogy nagyon megéri mosolyogni :) Na meg ott ahová járunk hozzájuk olyan jó a friss levegő, hogy jókat tudok aludni :) Láttam ott kutyust (aki mindig ugat amikor alszom, de én meg sem hallom :D) meg van egy naaagy kövéér cica is, de őt alig látni :)

Anyu beszélgetett a dédivel és valami olyasmiről beszéltek, hogy csütörtökön megyünk megint egy fehérköpenyeshez, csak ez most néni lesz és kapni fogok valami oltást vagy mit. Dédi meg csak azt hajtogatta, hogy csak be ne lázasodjak. Nem tudom mi az, de remélem nem lesz, meg az oltás vagy mi se olyan szörnyű.. Majd jövök elmesélem nektek, hogy milyen volt :)

Na hagyom anyát, hogy a saját blogját is tudja írni, legközelebb is próbálok ilyen sokat mesélni nektek :)

Üdvözlet a Földön Mindenkinek :)

Üdvözöllek Titeket a blogomon, anyukám kislánya vagyok és úgy döntöttem én is megírom, hogy mit hogyan élek meg anyával és apával :o) Jelenleg 7. hetesen tengetem napjaimat, de egyre idősebb leszek napról napra :o)

Mivel még sok időt töltök alvással és bámészkodással, nem tudom milyen gyakran jövök hozzátok mesélni, de igyekszem egész rendszeresen :o) ez ugye attól is függ, hogy anyát mennyire engedem gépelni (én még nem tudok írni, ezért ő ír le mindend nekem), mert ha a kezében vagyok, nem olyan könnyű neki, dehát most önző korszakomat élem és sokszor akarok a karjaiban lenni :D

Na megyek is, visszamászok megint :D

Szép napot nektek ;o)