A két hónapos oltás és ami azután jött :)

Sziasztok :)

Most már tudom mi az az oltás.. meg mi az a láz.. vagyis anya azt mondta, hogy az csak hőemelkedés volt, de olyan álmos voltam tőle, hogy nem volt kedvem semmihez. Az egész ott kezdődött, hogy elmentünk a fehér köpenyes nénihez. Egész addig jó volt minden. Anyu leöltöztetett, még ezzel sem volt gond. Aztán felém hajolt két néni is, egyik fogta a hideg kezével a lábaimat, a másik meg nagyon gonosz volt, mert olyat csinált, amitől mind a két lábacskámban fájdalmat éreztem. Anyu ezt hívta úgy, hogy szurit kaptam. Mi tagadás, kitettem magamért, mert kb 10 percig torkom szakadtából kiabáltam. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen rossz :'( amikor anyuék erről beszélgettek, nem tűnt olyan rémesnek.. 

A következő napokban nyűgös voltam, inkább aludtam vagy sírtam, mert olyan furcsán éreztem magam. Ennek tetejében anyu még az oltás napján bedugott valamit a fenekembe és megállapította, hogy hőemelkedésem van. Na ezt követően még bedugott valamit, amit bent kellett tartanom (köszi anyu...), hogy a hőm visszamenjen. 

Egyébként ez az oltás teljesen összezavart. Felborult a rend, hogy 3 óránként vagyok éhes, most össze-vissza jött az éhség. Meg semmi kedvem nem volt játszani, mert sehogy sem volt jó. Inkább anyu vagy apu ölében akartam lenni. Szerencsére rájöttek, hogy ez minden vágyam. Bár nem volt más választásuk, mert egyéb esetben sírtam :D

Hogy minden felboruljon, elkaptam egy vírust vagy mit. Ez azzal a kellemetlen tünettel jelentkezett, hogy be voltam rekedve. Mondjuk anyuék egy picit mintha örültek volna neki, mert ígty halkabban tudtam csak kiabálni :D Na erre a vírusra kaptam áttetsző folyadékokat. Anyu elmagyarázta, hogy az egyik valami kálcium, a másik meg c vitamin, de nem tudom mik ezek. Az biztos, hogy a cét minden alkalommal kiköpöm, mert nagyon rossz íze van. :D Pedig anyuék próbálnak cselezni, hol lassan adják, hol gyorsan, hol evés előtt, hol utána, de nem járnak túl az eszemen :D Mindenesetre a hangom már visszatért és játszani is van kedvem :o)

Képzeljétek, a minap elaludtam a babakocsiban háton fekve. Anyuék azóta is annak szurkolnak, hogy sikerüljön, de én már csak azért sem :) Hason sokkal jobb, mert akkor nem kalimpál a kezem az akaratom ellenére, ami felébreszt és tudok aludni nyugodtan :o)

Jajj a héten a kezemet mintha láttam volna és nagyon koncentrálok azóta is, hogy az elém belógatott tárgyakat elérjem. Anyuék folyton nevetnek rajtam, mert állítólag vicces a fejem ilyenkor :D Na meg már fel tudok támaszkodni hason fekve a két kezemre. Egyébként nem sok választásom van, mert anyuék pl reggelente állnak az ágyam felett és addig nem vesznek fel, míg nem produkálom magam egy kicsit. Szóval most azzal ámítom őket, hogy felemelem a fejem és kitolom magam. Nem könnyű feladat, nyögdécselek is közben, amit anyuék rendkívül aranyosnak ítélnek meg, szerintem meg rém fárasztó mozdulat és a nagy erőlködésben pukizni is szoktam. Na ekkor anyuék nevetésben törnek ki :D Jó, hogy ilyen könnyű megnevettetni őket :D

Azt gondoltam ki, hogy a következő produkció a hasról hátra való átfordulás lesz, de azt még ki kell találnom, hogy hogyan kell megcsinálni, mert arra még nem jöttem rá :oP Addig azzal okozok örömet anyuéknak, hogy kihagyom a hajnal 1-2 órási evést és így este 10től hajnal 4-5ig alhatnak :o)

Na megyek alszok, ma is nagyon sokat koncentráltam és nagyon álmos vagyok. Ha sikerül új produkciót összehoznom, mindenképp jövök és elmesélem :o)

Túl a második hónapon

Sziasztok! :)

Most épp alszok, de anyunak elmondtam, hogy addig míg nem kelek fel, mi mindent írjon le Nektek :)

Először is ahogy a cím is mutatja, elmúltam 2 hónapos, igazán nagy lány lettem :) Sok minden történt velem, de ami a legfontosabb, hogy anyáék rájöttek mikor vagyok éhes, na meg hogy anya tejcsije már nem elég nekem. Így hál'Istennek kapok tápszert is, ami ugyan nem olyan fincsi, mint az anyu tejcsije, de jókat alszok tőle :) Két naponta szoktam teletenni a pelust, aminek szemmel láthatóan szaga is van, mert apu olyankor mindig átpasszol anyunak és nem is jön be a pelenkázás idejére :D Anyu viszont nagyon jó fej, mert mindig énekel nekem, és azt nagyon szeretem :)

Képzeljétek, voltunk egy fehér köpenyes bácsinál, aki a fejem búbját összekente valami hideg cuccal, na meg az oldalamat, a pocakomat, meg a csípőmet is, valami botot tologatott rajtam és azt mondta minden rendben van. (koponya, hasi és csípő ultrahang--a szerk.) Mivel hideg volt az az izé, meg egyébként is pont felébresztettek, az egészet végig sírtam, pedig anyu szegény nagyon odatette magát, hogy abbahagyjam. De én úgy voltam vele, hogy majd csak akkor, ha az a fehér köpenyes is abbahagyja amit csinál. Igaz utána is sírtam még, mert akkor meg éhes lettem, csak anyuék a kocsival hazafelé nem tudtak megállni, hogy megetessenek a nagy forgalomban. De gyorsan hazaértünk és degeszre ettem magam :P

Amúgy minden rendben velem, anyuék végre arra is rájöttek, hogy hogyan lehet elaltatni, így már egész jókat tudok aludni akár napközben is. Egyébként az éjszakákat már egy jó ideje alvással töltöm, mindössze éjjel 1-2 óra körül, meg hajnal 5-6 körül kelek fel enni, aztán vissza is alszom. Minek fent lenni, amikor sötét van, nem? :) Jah és büszkén mesélem Nektek, hogy már egy hete csak a kiságyamban alszom, nem anyu mellett vagy a mózes kosárban :) Sokkal kényelmesebb, több a helyem és ha felébredek, akkor ott lógnak felettem a kis állatkák, kacsa, kutya, boci, béka :) Tök jó, hogy anyu mindegyikről tud énekelni, így ha megunom a bámészkodást, akkor még vagy 15 percig elszórakoztatom magam anyával :)

A héten megismerkedtem a dédszüleimmel, akik nagyon kedvesek, főznek egy csomót anyunak, én meg sokat nézem, hogy hogyan kell főzni. Az a legjobb, hogy amikor rájuk mosolygok, akkor olyan boldogok, hogy nagyon megéri mosolyogni :) Na meg ott ahová járunk hozzájuk olyan jó a friss levegő, hogy jókat tudok aludni :) Láttam ott kutyust (aki mindig ugat amikor alszom, de én meg sem hallom :D) meg van egy naaagy kövéér cica is, de őt alig látni :)

Anyu beszélgetett a dédivel és valami olyasmiről beszéltek, hogy csütörtökön megyünk megint egy fehérköpenyeshez, csak ez most néni lesz és kapni fogok valami oltást vagy mit. Dédi meg csak azt hajtogatta, hogy csak be ne lázasodjak. Nem tudom mi az, de remélem nem lesz, meg az oltás vagy mi se olyan szörnyű.. Majd jövök elmesélem nektek, hogy milyen volt :)

Na hagyom anyát, hogy a saját blogját is tudja írni, legközelebb is próbálok ilyen sokat mesélni nektek :)