3. havi oltások és az újabb attrakcióim :)

Sziasztok!

Rég jártam felétek, de a gépelőnőm (anyu) elfoglalt volt vagy fáradt :o) 

Kezdem nektek az oltással. Először kaptam a fehér ruhás nénitől egy kis édes folyadékot, ami nagyon fincsi volt (rota vírus elleni oltás - a szerk.), aztán turkált a számban valami lapos fémmel (megnézték van-e szájpenésze - a szerk.), ezekkel semmi bajom nem volt. Anyáék még mosolyogtak is, hogy milyen viccesen nézek ki széthúzott szájjal :o)) Aztán megint felém hajolt két néni. Meg anyu. Anyun láttam némi kétségbeesést, de nem értettem miért, én szeretem a sok kedves arcot körülöttem :o) Aztán éreztem valamit a combomban, nem volt jó érzés. Akkor kezdtem megérteni anyu érzéseit. A másik lábamban is éreztem ugyanezt és elkezdett mindkettő fájni. Ha fáj, akkor meg sírok, különben nem tudják, hogy fáj. Így nagyon hangosan elkezdtem tudtukra adni, hogy nagyon fáj :o( Anyu kezébe adtak, ő fogott egy kicsit, aztán apu átvett és az ablaknál nézelődtünk, mesélt nekem a kocsikról meg a fákról és gyorsan el is felejtettem, az oltásokat. :o) Nem is értem, hogy miért nem olyan édes folyadékban kell meginni mindegyiket. Nade túl vagyok rajta :o)

Bár most sok oltást kaptam, nem lázasodtam be, csak kicsit nyűgös voltam, ami másnapra el is múlt :o) Na meg pár éjjel felébredtem enni, amit már rég csináltam. De már az is elmúlt, ismét átalszom az éjszakákat :o)

Most nézzük milyen új dolgokat sikerült kitalálnom, amivel anyuékat szórakoztatom. Hozzáteszem, hogy elég nehéz egész nap szórakoztatni anyut. A folyamatos produkciók lefárasztanak, de aludni azért mégsem fogok napi 2-3x! :o)

 Szóval már nem csak nyúlok a tárgyakért, hanem meg is fogom őket. Pl vannak karikák, amiket megfogok és megpróbálok a számba tenni, de nagyon ritkán sikerül, mert a közepén nincs semmi. Aztán volt, hogy egyik kezemből át tudtam már tenni a másikba. Vagyis ezt úgy csináltam, hogy megfogtam az egyikkel, aztán a másikkal is, de hiába próbáltam szétszedni, nem jött, így az egyik kezemmel el is engedtem, és anyu örvendezett, hogy milyen ügyes vagyok :o) Már egész sokáig tudom tartani magam kitolva hason, és egész jól látom már a lakásban a tárgyakat. Így újra fel tudom fedezni az egész lakást. Néha csak úgy forgatom a fejem, hogy mi micsoda :o) Az a jó ebben., hogy pl amikor apu hazajön, akkor már az előszobáig ellátok és nagy mosollyal örülök, hogy végre hazajött :o) Azt is szeretem, amikor napközben apu abból a piros téglalapból (a telefonom - anyu) beszél hozzánk. :o) Jah és ami tetszik anyuéknak, hogy fel tudom húzni magam ülésbe, amikor anyu ölében ülök hátradőlve, és hangosan nevetgélek, ha a tv-ben ember van a képernyőn :o) mondjuk anyuék nem engedik, hogy nézzem, de a főzős műsorban sokszor van olyan, hogy csak 1-2 arc van a képen és az nagyon tetszik :D

A hasról hátra fordulás kicsit nehezebb, mint gondoltam, így még ki kell tervelnem, hogy hogyan tudom megvalósítani. Ha sikerül, arról mindenképp írok nektek :o) Esetleg ha valakinek van valami ötlete, akkor írja meg nyugodtan, kipróbálom azt is :o).

Képzeljétek, az unokatesóim és a nagynénéim jövő hétvégén meglátogatnak engem. Már várom, mert szeretem, ha sokan vannak körülöttem :o) Majd jövök mesélek, hogy milyen volt :o)

Addig is egyetek és aludjatok jókat, mint én :o)

Túl a második hónapon

Sziasztok! :)

Most épp alszok, de anyunak elmondtam, hogy addig míg nem kelek fel, mi mindent írjon le Nektek :)

Először is ahogy a cím is mutatja, elmúltam 2 hónapos, igazán nagy lány lettem :) Sok minden történt velem, de ami a legfontosabb, hogy anyáék rájöttek mikor vagyok éhes, na meg hogy anya tejcsije már nem elég nekem. Így hál'Istennek kapok tápszert is, ami ugyan nem olyan fincsi, mint az anyu tejcsije, de jókat alszok tőle :) Két naponta szoktam teletenni a pelust, aminek szemmel láthatóan szaga is van, mert apu olyankor mindig átpasszol anyunak és nem is jön be a pelenkázás idejére :D Anyu viszont nagyon jó fej, mert mindig énekel nekem, és azt nagyon szeretem :)

Képzeljétek, voltunk egy fehér köpenyes bácsinál, aki a fejem búbját összekente valami hideg cuccal, na meg az oldalamat, a pocakomat, meg a csípőmet is, valami botot tologatott rajtam és azt mondta minden rendben van. (koponya, hasi és csípő ultrahang--a szerk.) Mivel hideg volt az az izé, meg egyébként is pont felébresztettek, az egészet végig sírtam, pedig anyu szegény nagyon odatette magát, hogy abbahagyjam. De én úgy voltam vele, hogy majd csak akkor, ha az a fehér köpenyes is abbahagyja amit csinál. Igaz utána is sírtam még, mert akkor meg éhes lettem, csak anyuék a kocsival hazafelé nem tudtak megállni, hogy megetessenek a nagy forgalomban. De gyorsan hazaértünk és degeszre ettem magam :P

Amúgy minden rendben velem, anyuék végre arra is rájöttek, hogy hogyan lehet elaltatni, így már egész jókat tudok aludni akár napközben is. Egyébként az éjszakákat már egy jó ideje alvással töltöm, mindössze éjjel 1-2 óra körül, meg hajnal 5-6 körül kelek fel enni, aztán vissza is alszom. Minek fent lenni, amikor sötét van, nem? :) Jah és büszkén mesélem Nektek, hogy már egy hete csak a kiságyamban alszom, nem anyu mellett vagy a mózes kosárban :) Sokkal kényelmesebb, több a helyem és ha felébredek, akkor ott lógnak felettem a kis állatkák, kacsa, kutya, boci, béka :) Tök jó, hogy anyu mindegyikről tud énekelni, így ha megunom a bámészkodást, akkor még vagy 15 percig elszórakoztatom magam anyával :)

A héten megismerkedtem a dédszüleimmel, akik nagyon kedvesek, főznek egy csomót anyunak, én meg sokat nézem, hogy hogyan kell főzni. Az a legjobb, hogy amikor rájuk mosolygok, akkor olyan boldogok, hogy nagyon megéri mosolyogni :) Na meg ott ahová járunk hozzájuk olyan jó a friss levegő, hogy jókat tudok aludni :) Láttam ott kutyust (aki mindig ugat amikor alszom, de én meg sem hallom :D) meg van egy naaagy kövéér cica is, de őt alig látni :)

Anyu beszélgetett a dédivel és valami olyasmiről beszéltek, hogy csütörtökön megyünk megint egy fehérköpenyeshez, csak ez most néni lesz és kapni fogok valami oltást vagy mit. Dédi meg csak azt hajtogatta, hogy csak be ne lázasodjak. Nem tudom mi az, de remélem nem lesz, meg az oltás vagy mi se olyan szörnyű.. Majd jövök elmesélem nektek, hogy milyen volt :)

Na hagyom anyát, hogy a saját blogját is tudja írni, legközelebb is próbálok ilyen sokat mesélni nektek :)