Rég jártam felétek, de a gépelőnőm (anyu) elfoglalt volt vagy fáradt :o)
Kezdem nektek az oltással. Először kaptam a fehér ruhás nénitől egy kis édes folyadékot, ami nagyon fincsi volt (rota vírus elleni oltás - a szerk.), aztán turkált a számban valami lapos fémmel (megnézték van-e szájpenésze - a szerk.), ezekkel semmi bajom nem volt. Anyáék még mosolyogtak is, hogy milyen viccesen nézek ki széthúzott szájjal :o)) Aztán megint felém hajolt két néni. Meg anyu. Anyun láttam némi kétségbeesést, de nem értettem miért, én szeretem a sok kedves arcot körülöttem :o) Aztán éreztem valamit a combomban, nem volt jó érzés. Akkor kezdtem megérteni anyu érzéseit. A másik lábamban is éreztem ugyanezt és elkezdett mindkettő fájni. Ha fáj, akkor meg sírok, különben nem tudják, hogy fáj. Így nagyon hangosan elkezdtem tudtukra adni, hogy nagyon fáj :o( Anyu kezébe adtak, ő fogott egy kicsit, aztán apu átvett és az ablaknál nézelődtünk, mesélt nekem a kocsikról meg a fákról és gyorsan el is felejtettem, az oltásokat. :o) Nem is értem, hogy miért nem olyan édes folyadékban kell meginni mindegyiket. Nade túl vagyok rajta :o)
Bár most sok oltást kaptam, nem lázasodtam be, csak kicsit nyűgös voltam, ami másnapra el is múlt :o) Na meg pár éjjel felébredtem enni, amit már rég csináltam. De már az is elmúlt, ismét átalszom az éjszakákat :o)
Most nézzük milyen új dolgokat sikerült kitalálnom, amivel anyuékat szórakoztatom. Hozzáteszem, hogy elég nehéz egész nap szórakoztatni anyut. A folyamatos produkciók lefárasztanak, de aludni azért mégsem fogok napi 2-3x! :o)
Szóval már nem csak nyúlok a tárgyakért, hanem meg is fogom őket. Pl vannak karikák, amiket megfogok és megpróbálok a számba tenni, de nagyon ritkán sikerül, mert a közepén nincs semmi. Aztán volt, hogy egyik kezemből át tudtam már tenni a másikba. Vagyis ezt úgy csináltam, hogy megfogtam az egyikkel, aztán a másikkal is, de hiába próbáltam szétszedni, nem jött, így az egyik kezemmel el is engedtem, és anyu örvendezett, hogy milyen ügyes vagyok :o) Már egész sokáig tudom tartani magam kitolva hason, és egész jól látom már a lakásban a tárgyakat. Így újra fel tudom fedezni az egész lakást. Néha csak úgy forgatom a fejem, hogy mi micsoda :o) Az a jó ebben., hogy pl amikor apu hazajön, akkor már az előszobáig ellátok és nagy mosollyal örülök, hogy végre hazajött :o) Azt is szeretem, amikor napközben apu abból a piros téglalapból (a telefonom - anyu) beszél hozzánk. :o) Jah és ami tetszik anyuéknak, hogy fel tudom húzni magam ülésbe, amikor anyu ölében ülök hátradőlve, és hangosan nevetgélek, ha a tv-ben ember van a képernyőn :o) mondjuk anyuék nem engedik, hogy nézzem, de a főzős műsorban sokszor van olyan, hogy csak 1-2 arc van a képen és az nagyon tetszik :D
A hasról hátra fordulás kicsit nehezebb, mint gondoltam, így még ki kell tervelnem, hogy hogyan tudom megvalósítani. Ha sikerül, arról mindenképp írok nektek :o) Esetleg ha valakinek van valami ötlete, akkor írja meg nyugodtan, kipróbálom azt is :o).
Képzeljétek, az unokatesóim és a nagynénéim jövő hétvégén meglátogatnak engem. Már várom, mert szeretem, ha sokan vannak körülöttem :o) Majd jövök mesélek, hogy milyen volt :o)
Addig is egyetek és aludjatok jókat, mint én :o)
